TT történet

Az alapötlet Kopper Judit televíziós szerkesztőtől származik, aki javasolta, hogy az angol Schools Design Prize (Iskolai tervezési díj) mintájára szervezzünk pályázatot. Angliában ezt a pályázatot a tanárok tartják kézben és a bonyolításban az iskolák is jelentős szerepet kapnak.

1985-ben féléves előkészítő munka után az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ a Magyar Televízió Iskolatelevízió Szerkesztőségével „Tervezzünk tárgyakat! 1986” címmel országos ifjúsági pályázatot hirdetett 9-18 éves fiataloknak. A felhívás kulcsmondata így szólt:

„A pályázatra használati tárgyak terveit várjuk. A beküldött munka legyen újszerű, tehát a meglévő tárgyaknál jobban használható, szebb, olcsóbb, vagy bármilyen más szempontból előnyösebb.”

Négy korcsoportban indulhattak a vállalkozó kedvű gyerekek. A pályázati felhívást megkapta az ország összes általános és középiskolája, ezer művelődési ház, valamint a sajtó. A televízió a felhívást többször sugározta. A karácsonyi szünet utáni beadási határidőre összesen 815 munka érkezett. A formatervezőkből, pedagógusokból álló zsűri három lépcsőben válogatta ki a négy korcsoporton belül a legjobb első, második, harmadik díjas terveket. A díjazottakat követő legjobb 10-10 munka alkotója elismerő oklevelet kapott, és akik nem nyertek, azok is meghívást kaptak az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díjazottak munkáiból rendezett kiállításra. A televízió műsort készített a díjazott és a szerkesztő által érdekesnek talált munkákról és alkotóikról. A televíziónak, valamint a számos újságcikknek köszönhetően az iskolások széles körben ismerhették meg a „Tervezzünk tárgyakat! 1986” pályázatot és annak eredményeit. Mint később kiderült, a pályázókon kívül még diákok ezrei gondolkodtak el a pályázati felhívás szövegén, szimpatikus volt Nekik a kiírás,de végül mégsem küldtek be pályázatot.

A sikeren felbuzdulva a szervezők a pályázatot 1987-re is meghirdették. Az értékelési szempontokat előre rögzítették és rangsorolták, az alábbiak szerint: a felismert probléma fontossága, a helyzetfelismerő képesség, az ötlet eredetisége, a megoldás teljessége, a kidolgozás színvonala és mélysége, végül az előadásmód világossága és esztétikája. Ebben az évben mintegy 2.000 pályázat érkezett, amelyeket a bírálók úgy értékeltek, hogy jó megfigyelőképességről tanúskodnak, ötletesek, eredetiek, de sokszor hiányzik a kitartás és a szakszerűség a kidolgozásban. E megállapítás arra engedett következtetni, hogy szükség van a felnőttek (szülők, tanárok) segítségére is.

Az 1988-as pályázati felhívás már tartalmazta a beadás módjára vonatkozó követelményt:

"BEKÜLDENDŐ 1. A tárgy, vagy modellje, rajza, 2. Leírás, ami elmagyarázza, hogy miért van szükség a tárgyra."

A másik előrelépést az Innofinance pénzintézet által támogatott Tanári díj meghirdetése volt, amire sajnos csak néhány rajztanár pályázott. Számos támogató csatlakozott a mozgalommá szélesedő rendezvényhez. A Rubik Alapítvány különdíjat ajánlott fel, a Magyar Úttörők Szövetsége és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nyári tábort szervezett.

1989-ben és 1990-ben az előző évekhez hasonlóan zajlott le a rendezvény. Közben kialakult a pályázat törzsközönsége, valamint a fiatalokat önálló módszerrel támogató tanárok köre. Kisebb csoportok alakultak Pápán, Pécsett, a csorvási Edison Klubban és a buji Tervezzünk Tárgyakat szakkörben, ahonnan a pályázók fele érkezett az átlagosnál lényegesen szakszerűbb munkákkal.

1991-ben a Magyar Gazdasági Kamarából kiváló, immár önfenntartó Design Center már nem tudta a továbbiakban vállalni a pályázat megszervezésének költségeit, ezért a pályázat szervezése az Iparművészeti Főiskolára került. A szervező gyűjtötte össze a már meghirdetett pályázat lebonyolításához szükséges összeget. Még ebben az évben a Rubik Innovációs Alapítvány támogatásával beindult a Tervezzünk tárgyakat szakkör.

1992-ben Pápán, 1993-ban Pécsett szervezték meg a korábbiaknál sokkal szerényebb eszközökkel és ennek megfelelően kevesebb pályaművel a pályázatot, a szponzori körnek megfelelő témákban.

Az 1994-es, a támogatók által is behatárolt témájú pályázatot ismét az Iparművészeti Főiskola hirdette meg "A mi otthonunk" címmel, három kategóriában:

• Robinson lakása a mesehősök otthonának bemutatására.
• Az Én otthonom 1994-ben arra keresett választ, hogy a gyerekek hogyan képzelik az életüket 20 év múlva.
• Így lakunk mi, a jelenlegi életkörülmények felmérésére.

Az év nagy meglepetése a Magyar Művelődési Intézet tanári díja, amire 50 értékes pályázat érkezett. Úgy látszik, kilenc év kell ahhoz, hogy beérjen egy ilyen gondolat. 1995-ben ismét Pápán rendezték meg, ezúttal a játszótér tervezési pályázatot, amire főként a helybeli iskolák tanulói adtak be jó ötleteket.

Az 1995-ös rendezvénnyel be is fejeződött a „Tervezzünk tárgyakat!” pályázat története. Helyét átadta a '90-es évektől évente megrendezett Országos Ifjúsági Innovációs Versenynek és az 1996-ban beindult Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny keretében kiírt Vizuális versenynek, ami tárgytervezési feladatot is tartalmaz, valamint annak a számtalan helyi kezdeményezésű vetélkedőnek, amelyek az óta születtek.

Gaul Emil
a pályázat szervezője